Sokszor van hogy felkelni sincs kedvem. Nemhogy még tisztaságot, rendet csinálni. Ha meg kipihentnek, frissnek érzem magam ami manapság igencsak ritka, akkor ezerrel neki látok az elmaradt dolgoknak. Utána fantasztikus érzés körbenézni, mély levegőt venni, érezni a friss tisztaságillatot és szemlélni a rendet. Lefeküdni a tisztán újrahúzott ágyba, és olvasni azt a könyvet amire nem jutott idő.
Saját magamnak adagolom a pozitív töltetet, és másokhoz is jobb kedvvel tudok fordulni, több szeretet vagyok képes adni. A félelmem csak az, hogy egy perc alatt befordulhatok egy negatív esemény következtében, és összeomolhat minden, amit építettem.
